Művészház Galéria

A Művészház Galéria és aukciósház, a Magyar Régiség és Műtárgy Kereskedők Országos Szövetségének tagja

Horváth Éva Monika festőművész

1965-ben Budapesten született
1992-ben szerzett tanári oklevelet az MKF festő szakán
1995-ben ELTE esztétika szakán,
2005-ben a Szegedi Tudományegyetem filozófia szakán
kezdte meg posztgraduális tanulmányait'
2005-ben festett először 'kislány nagy cipőben' és 'mézesmackó a cipőben' témájú képeket

Számomra az egyéni kiállítások jelentették az alkotói folyamatosságot. Az évek során több mint negyven önálló kiállításom volt. Az 1992 és 2000 közötti időszakból kiemelném az 1995-ös szűkebb értelemben vett szülővárosomban, Rákoshegyen, az Erdős Renée-Házban rendezett, az 1999-ben a budapesti Goethe Intézetben és az 1999-ben, a Budapest Galériában rendezetteket.

Önálló kiállítások

Astra-Zeneca Galéria / 2000 / Törökbálint / A kiállítást dr. Piczkó Katalin nyitotta meg
Társalgó Értelmiségi Klub / 2001 / Budapest / A kiállítást Péterffy Gergő nyitotta meg
Secco Galéria / 2002 / Budapest / A kiállítást dr. Veér András nyitotta meg
Régi Művésztelepi Galéria / Szentendre / A kiállítást D Udvari Ildikó nyitotta meg
Karinthy Szalon / 2003 / Budapest / A kiállítást Bartis Attila nyitotta meg
Nyírő Gyula Kórház / 2003 / Budapest / A kiállítást dr. Kassai-Farkas Ákos nyitotta meg
Symposion Társaság / 2003 / Budapest / A kiállítást Tóth Tibor nyitotta meg
Francia Intézet / 2003 / Budapest / A kiállítást Készman József nyitotta meg
Dán Intézet / 2004 / Kecskemét / A kiállítást dr. Szécsi Gábor nyitotta meg
Mucius Galéria / 2005 / Budapest / A kiállítást Bordács Andrea nyitotta meg
Francia Intézet / 2006 / Budapest / Douce habilité I. / A kiállítást dr. Hegyi Lóránd nyitotta meg
Symposion Társaság / 2007 / Budapest / A kiállítást dr. Czerny József nyitotta meg
Godot Galéria / 2007 / Budapest / Douce habilité II. / A kiállítást dr. Hegyi Lóránd nyitotta meg
VAM-design / 2008 / Budapest / A kiállítást Vincze Miklós nyitotta meg
Symbol Art Galéria / 2010 / Budapest / Kamarakiállítás

2005-ben a Kogartban vetítették a 'szép cipőkészítőnő' című videómunkáját
2006-ban a bécsi Mauroner Galéria beválogatta a cipő-témájú nemzetközi kiállítására
2007-ben Hegyi Lóránd válogatott cipős rajzokat Berlinben rendezett kiállításra
2008-ban a Gödör Klubban mutatta be a könnycseppek, no brand, és a gyönyörűség mértéke című performance-t

Irodalom

Verba Andrea: Színfoltok és enteriőrök / Új Művészet, 1999/4
Kocsis Nagy Noémi: Képablakok / Magyar Művészeti Fórum, 1999/10
Hernádi Gyula: kat. bev. tan., 1999
Szemethy Imre: Hónap / Mozgó Világ, 2002/2
Kemény István: kat. bev. tan., 2002
Gaál József: kat. bev. tan., 2002
Verba Andrea: kat. bev. tan, 2002
Hudra Klára: Női érzések / Premier, 2003/1
Legát Tibor: Kiállítás ajánló / Magyar Narancs, 2005/34
Magyar Judit: Tavasszal / Diplomata Magazin, 2007/3
Frau Mauroner: kat. bev., Salzburger Fester

Egyéb tevékenységek

1991-ben a tanítási szakmai gyakorlatot a Magyar Táncművészeti Főiskolán szereztem, vezető tanárom Rényi András volt.
1992-ben egy tanévet tanítottam művészettörténet-rajz tárgyat a gazdagréti szakközépiskolában.
1995-től dramaturgja voltam számos Duna Televízió által készített dokumentumfilmnek.
2000-ben díszlet- és jelmeztervező néhány filmben.
2004-től két évig az OPNI 4. addiktológiáján művészetterápiát vezettem, szakmai konzulensem dr. Takáts Gáspár volt.
2005-től két évig a GDL cégcsoport művészetszervező tevékenységét segítettem.

Horváth Éva Mónika munkássága az utóbbi 10 évben

Amikor Horváth Éva Monikát 1999-ben megismertem, már akkor is készített színes olajfestményeket. Ezzel egy időben érzéki, absztrakt "úgynevezett" fluid pasztell rajzok is készültek műtermében, amiket leginkább a "pszichomorfia" kifejezéssel lehet illetni. Ez a kifejezés a lelki-szellemi mozgásokat tükrözi az emberek életében. Vaszary János festészetének lelki rezdülései tükröződtek a korabeli (1999-2003) korszak narratív, kedélyes, parkokban suhanó finom lelkek találkozásaiban. Hal formájú szökőkútból tör fel a víz, parkban padon, kalapos álmodozó nő ül, havas tájban ragyog, a kivilágított karácsonyfa, szerelmes párok, a mindent és a mindenséget jelentő csókban forrnak egybe.

2003 után más világ "jött elő" Horváth Éva Monika művészetében. Abban az évben nyílt kiállítása a Francia Intézetben. A nagyszabású kiállításhoz pasztell-krétával készített két rajz-szériát, amelyek még puhák, kontúrmentesek voltak. Elkezdődtek azok a művészi kísérletek, amelyek arra törekedtek, hogy megmutassák a világnak, hogy létezik Horváth Éva Monika, mint művész. Nem mintha korábbi alkotásaiban, kiállításai során nem akarta volna magát megmutatni, vagy nem derültek volna ki képességei, de az alkotói érettségnek már arra a fokára jutott, amikor más szempontok kezdtek fontossá válni, mint korábban. A művész újból meg szerette volna mutatni a világnak, hogy létezik. Ebben nagy segítségére volt a képzőművészetben oly gyakran alkalmazott erotika, mint kifejező eszköz, a Georges Bataille féle orgiák. Ezekben az ábrázolásokban, a jungi pszichológia sem állt távol tőle, legfontosabb témája a szerelem volt. Több fajtáját igyekezett megmutatni festményein: A testek szerelmét, A szívek szerelmét, A szent szerelmet.

Horváth Éva Monika művészetében amúgy is mindig vissza-vissza térő téma a szerelem. Akkoriban (2003 után) készült 150 rajzból álló sorozata, ahol egy téma variációinak sokféle megoldásával találkozunk. A rajzsorozat részei, alkotó anyagai: képlékeny anyagok, mint tojásbelső, könnycsepp, méz. A helyzetek is folyékonyak, amelyekből inspirálódik, például a női vágy, ami szintén egy képlékeny valami, lelki és testi részből áll. Horváth Éva Monika kedvenc motívuma a magas sarkú női cipő, amit kiegészít a szőlőfürt, az üveg és a gyertya. Valamint a folyékony anyagokat megállító, elnyelő, "megtörő", vagy a törésre utaló motívum a 'fragile' (törékeny) jelentéssel, ami kedvelt felirata volt a régi postai küldeményeknek.

Ezeken a csodálatos rajzokon a következőkből álltak a folyékonyságot megtörő elemek, tárgyak: gyöngysor, hangvilla, kés, repedés, kampó. Az alkotó elmondása, a műtermében készült riport szerint, nem fotókat, tanulmányrajzokat, sokszorosítást, vagy egyebet használt, hanem nagyon lassú kézi munkával, belső lelki folyamatokból táplálkozva, átélt élményeken keresztül készültek ezek a rajzok. Állandó elem a cipő, ami akkor jó, ha magas sarkú, de leginkább vörös, mint a szexualitás, erotika, vonzerő példaképe, vagy a vér, a szín és szenvedély színe. Horváth Éva Monika képein a cipőbe belefolyik a tojás, vagy kifolyik belőle. A cipő formavilága lehet barokkos is, amit egy-egy szőlőfürt egészít ki. A szőlőfürt, a reneszánsz csendéleteken jelenik meg, a manierizmusban folytatódik és a barokkban csúcsosodik ki, mindig a csábítás eszköze, az erotikájé, a romlottságé, a dekadenciáé, a vágyé, vagy az isteni nedű, a bor alapanyaga is ugyanakkor. A cipők kiegészülhetnek vörösre festett körmű kezekkel, de megtámaszthatják kések, körül vehetik törött héjú tojások, olykor a cipő elmarad, megjelenik egy-egy szőlőfürt, kampó, vagy hangvilla. A dinnyének kifolyik a leve, a lé vörös színével leginkább a vérre emlékeztet.

Horváth Éva Monika képein érdekesség, az örökké visszatérő elem, a gyertya és az olvadt viasz, a méz. Az előbbi anyag természete, hogy felforrósításkor olvad, lehűléskor azonnal megdermed és érdekes alakzatokat hoz létre, s a méz is ha lehűtik "megcukrosodik". Az izgalmas rajzok közül való, az a variáció, amelyiknél a cipőben egy szökőkút-szerű hal köpi felfelé a vizet, miközben a hal farokuszonyába hangvilla fúródik és a cipő hegyébe, éles kés. A hal nyálkás, sikamlós felületű lény, de ha "szökőkútból van", akkor kő, vagy bronz. A víz, mint alapelem, folyékony és áttetsző, a cipő főleg, ha szatén, könnyen átnedvesedik, a hangvilla és a kés viszont fémből készült rideg és hideg anyag. A sorozatnak ezen a darabján, Horváth Éva Monika a vízszintes és függőleges vonalhálózattal úgy hozza összhangba az egész látnivalót, mintha egy barokk rézmetszet vonalairól lenne szó, amelyek a háttérben ugyan, de egységes részét képezik a látványnak.

Horváth Éva Monika vallomása munkamódszeréről: "Az egy vonallal rajzolt motívumok helyzetét mindig szigorúan vízszintes és függőleges egyenesekkel, lágy és/vagy kemény vonalakkal mélyítettem. A rajzokat a készülés két időnyoma alakította ki. Az egyik a motívumok rendjét adó vonal ideje, amely igen rövid idő alatt jelöli ki az egyes jelenetek felületét; a másik, a kép kiterjedését és terét adó vízszintes/függőleges elemek ideje, melyek hónapokban mérhető idő alatt készültek el. A két idő megidézi 'az olvadó jéghegy a tenger sós vizében' hasonlattal leírható lélektani helyzetet, ezért kerül furcsa merevség foglalatába a lágy vonal, és úgy tűnik, mintha elveszítené mozgékonyságát, esetlegességét és kiszolgáltatottságát. A zárt körvonalú ábra ekkor nem utal túl saját tárgyi jelentésén, az ábrázolt forma egyszerűen csak egy poharat mutat, a női cipő képe csak egy női cipő marad. A közlés személyessége megszűnik, ugyanakkor, a rajzolás mindig megtartja a személyességet!".

Nagyon érdekes az a problematika, amelyet önmaga meghatározásakor, útkeresésekor a művész felvet: "Ráadásul a festői láttatás nem igazán korszerű ismereteken alapul. Ugyan egyre több kísérlet foglalkozik a festészet korszerűbbé tételével. A kortárs festmény nagyon lassan tárul fel nézője előtt, sőt túl sok előismeretet igényel a befogadása. Ezért még egy jó festmény is értetlenségbe és érdektelenségbe fulladhat, akár belső ideje miatt, mert nehezen illeszkedik a befogadás megváltozott keretei közé. Azaz, a festmény önmagában már nem biztos, hogy hat. A kortárs képzőművészek közül egyre többen - a festészet mellett - fotóznak, filmeznek, színházat csinálnak, installálnak, és ennek feltehetően az egyik oka a festészet és a korszerű kommunikáció viszonyában keresendő. Szerintem újabb megjelenítési formák segíthetnek a festmény befogadásában is, ha egymásra utalva egy témát járnak körül. Erre törekszik a 'fluid' program."

Ennek a módszernek részei az utóbbi évben készült rajzok, a fájdalmas női arc, ami egy szakértő szerint, valójában Kis Szent Teréz arcára emlékeztet. Különös, enyhén nyomasztó kifejezés árad belőle, már a 150 rajzból álló sorozatban is megjelent, a pohárban a tojásfej, de akkor még mosolygott. Mostanra "sírósra fordult hangulata", ezt leginkább az intenzív színek is felerősítik, az arc továbbra is tojás-szerű, de lefolyni készül mint az a könnycsepp, ami az arcán végig gördül és szinte bele maródik a felületbe. Vörös és zöld, vagy fekete, kék sávok közül, mint függöny-csíkok mögül bukkannak ki ezek a női arcok, amelyek az erősen felfokozott komplementer kontrasztban (vörös-zöld), valami földön túli fájdalommal lepik el a néző lelkét. Folyamatosan vonzzák a tekintetet és még abból is szánakozást váltanak ki, akinek nem feltétlenül erősek a bele érző képességei. Már-már a naívitással készült, a kis, falusi, népi szentképeket juttatják eszünkbe, a Fájdalmas Szűzanyát, ahol a könnycsepp egyértelműen látszik, ahol a nő sorsa, az aggódás, a fájdalom, az élet terheinek az elviselése, cipelése. Vagy azokra, az agyondíszített kis görög katolikus, női szentes ikonokra, ahol a hívő ember együttérzéseinek a kiváltása volt a cél, amikor is áhítat közben azonosulni tudott, a maga sorsán keresztül, a mártír halált halt ábrázolttal otthonában (házioltár), vagy a templomban. Horváth Éva Monika, mint programjában is jelképesen meghatározza, keresi az utat, keresi azokat az ösvényeket, amiken a nagyvárosi kulturális dzsungelben el tud igazodni, oly módon, hogy az alkotásai kicsit iránytűként is szolgáljanak. Túlságosan is közel jött most a világ, az Internet, a világfalu révén, amikor igencsak kis alkotó elemei vagyunk a világmindenségnek, de ugyanakkor roppant magányosakká váltunk benne! Pillanatok alatt tudunk kapcsolatokat létesíteni, nem kell a postán állnunk egy levéllel, nem kell heteket várnunk rá, de ebben a szédítően gyors kommunikációs csatornarendszerben, mégis felerősödött az alkotói magány, illetve a problémák megoldásának fájdalmasan egyedülvalósága, kissé rideg és hideg valóság, ami ellen csak érzésekkel, csak színekkel, csak művészettel lehet "harcolni". (Kocsis Nagy Noémi, 2010)

Forrás: http://horvathevamonika.webpost.hu

A Művészház Galéria szeretettel meghívja Önt és kedves partnerét Csordás Zoltán Kondenz című kiállításának megnyitójára.

Időpont: 2011. április 7, 19 óra
Helyszín: 1052 Budapest, Régiposta u. 5.
A kiállítást megnyitja: Kendra Bea

A kiállítás megtekinthető 2011. április 21-ig minden nap 10 és 18 óra között.

1996-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola Képgrafika szakán, ahol Eszik Alajos és Kocsis Imre voltak mesterei. A főiskola mesterképző programjában is részt vett 1996 és 1998 között, Pannonhalmán tanít a Bencés Gimnáziumban és 2006-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem, Anatómia tanszékén tanársegéd. Igazi teoretikus művész. Mindig elméleti kérdések foglalkoztatják, a technikai tudás mellett művészettörténeti kérdések sem hagyják hidegen, alapos véleménye van az előtte alkotó klasszikus művészekről és műveikről. Miközben művészi habitusa kitárulkozó, szívesen vesz részt vitákban, persze csak, ha kedvenc témájáról, a festészetről szól... Egy régebbi megnyilatkozásában így beszélt a festészetről, a képről: "A kép szándékokból csomózott dinamizmusként létezik, ami által kizökkent, eltérít, megrészegít a találkozás, ha szemtől szemben állunk. A kép nem a puszta alma, hanem a paradicsomi gyümölcs, ami úgy van a világ közepére állítva, hogy benne sűrűsödik mindaz a viszony, ami előfordulhat a világban".

Kezdjük azzal, hogy kik voltak a mestereid? Honnan indultál?
Már gyerekkoromban is szerettem rajzolni, hétéves koromban olvastam Cooper Nagy indián könyvét és írógép papírra el kellett készítenem a szereplők életnagyságú filctoll rajzát, aztán később a rajzórákon rajzoltam egy spirituszban lévő siklót, ez akkora feltűnést keltett, hogy másfél évtizedig ki volt téve a rajzterembe.

Egyenes út vezetett a festészetig?
Nem, én előtte Pannonhalmán jártam gimnáziumba, ami egy normál gimnázium volt, különösebb rajzi elmélyülés nem volt. Az után az ELTE-én tanultam matematikát-fizikát. Majd e közben találtam egy rajziskolát itt Pesten, elkezdtem rajzolni a Désiben egy évig, így kerültem aztán a főiskolára.

Elsőre felvettek?
Balla Margittal ismerkedtem meg és hozzá jártam beszélgetni, erről az egészről, e közben Korga György volt a tanárom a Désiben. Később a főiskolán Eszik Alajos, őt tekintem első igazi mesteremnek, aztán az alapozó évek után Kocsis Imrét. Alajossal máig tartó kapcsolatban vagyunk, ő volt számomra a meghatározó.

Mikor végeztél a képzőművészetin?
Nagyon régen, 1996-ban. Első kiállításod, ami nem a képzőn volt? Egy borházban volt, egy óbudai borkereskedő pincében, ott festett üvegcsendéleteket állítottam ki.

És ezt számos kiállítás követte?
Azóta, körülbelül évente egy alkalommal mutatom meg az új dolgaimat.

Amióta ismerlek alakos képeket festettél, némi geometria formákkal. De előtte miket festettél? Mindig voltak benne a görög mondavilágot idéző történetek, ezt megelőzte valami? Volt előtte valamilyen fontosabb korszak?
Sok minden volt előtte, de tulajdonképpen most itt vagyunk, ez a lényeg.

Neked fontos az alakábrázolás, hiszen te a Képzőművészeti Egyetemen anatómiát tanítasz?
Az anatómia, abban a helyzetben, közegben fontos. Nem feltétlenül nevezném magam alakos festőnek, a festészetem ugyanaz, miközben a téma változik bizonyos értelemben látványszerű képeket festek, miközben vannak bennük elég erősen konstruktivista elemek, és konstruktivista szemlélet is. Lehet, hogy a figuráim is konstrukciók, nem is biztos, hogy jó meghatározás, pusztán tematikailag, hogy figuratív. A technikai részletek is fontosak, mert például a festményben a szín erejére, intenzitására, a grafikában a maximális kontrasztra támaszkodom.

Ezek a képek, amiket mostanában festesz, úgy két éve, szóval ezek az előző konstruktív képeidhez képest egy váltást jelentenek, ezek letisztult tájképek. És ezek mellett a tájképek mellett van még egy érdekesség, amelyek az ún. "Vihar figyelő bálványok", ez honnan jött?
Ez egy létező dolog, vagy teljesen a te fejedben született meg? Ez sajnos az én fejemben született és sajnos ez nem volt egy kellemes születés. Egy krízis állapotban voltam, ezek az akkori életállapotomnak szimbólumai számomra, és ez valahogy így fogalmazódott meg. Nekiláttam képeket csinálni és akkor becsempésződtek ezek a formák, és egyfajta mitologikus erőt adtak.

Ez mindig jelen van a képeiden, ez a mitológiához való vonzódásod, a misztikum. Ezt jól látom?
Igen, nincs múlt nélküli ember. Nincs teljesen frissen született, tiszta XXI. századi lélek, na ilyan nincs. Ő egy jó öreg hagyománynak a folytatója, és a jelenlegi állapot a folytatás. A mitológia egy tapasztalat gyűjtemény, amelyen keresztül egzisztenciális problémákat lehet megfogalmazni. Szerintem az a legfontosabb, hogy a képre emlékezünk és elménkben őrizzük. Képkészítő vagyok. Nem tudok mit kezdeni a kép korszerűségének, a környezetbe illő esztétikusságának, divatosságának gondolatával. A kép számomra nem tetszetős, hanem elementáris.

Neked fontos a képi világ, a realista szemléletmód. De ezt modern formában, tiszta kortárs színekkel jeleníted meg, ami nagyon jellemző a modern művészetre és nem összetéveszthető a XX. század eleji, mondjuk a nagybányai tájképhagyományokkal. De úgy érzem, fontosak számodra a hagyományok.
Ez az egész folyamat egy nagy folyam, jelen időben éppen mi állunk a végpontján, mert ez van most, ez a jelen, de hát ez valahonnan jön, olyan, mint egy kötél, ami valahova elvezet, valahova messze. Jelen időben mindig aktuális dolgokkal foglalkozunk, viszont nem árt tisztában lenni ezekkel a korábbi állapotokkal is.

És mi felé megy a művészet? Te, mint tanár ezt látod. A kortárs festészet merre tart?
Nem biztos, hogy látom, jelen pillanatban inkább azt látom, hogy a fiatalokat mi érdekli és milyen elképzeléseik vannak. Látom, hogy alapvetően igényesek, szeretnének legalább olyan képességekkel bírni, ami számukra is mérce és előttük lebeg. Ezért sok mindent meg is tesznek. Azt látom, hogy kifejezetten törekvő nemzedék.

És te merre tartasz? Tudod-e azt, hogy mi lesz a következő stádium?
Az embernek mindig vannak tervei, képfestés közben is számtalan újabb kép ötlete születik meg. Ezekre az ember emlékszik, elraktározza őket a saját jövője számára, viszont az, hogy most mi lesz a következő? Így egyértelműen nem tudnám megmondani, azért mert még egy folyamatban vagyok benne, ami még egy-két új kép lehetőségét tartogatja számomra. Csak utána szeretnék mással foglalkozni. Nem készítek vázlatokat. Az elém villanó új kép ötletének kibomlása általában festés közben merül fel. S a kép készítése közben hozott technikai, formai vagy színbeli döntések alternatívájaként nyeri el individualitását. Az egyik képből születik a másik.

Az interjút Wittek Zsolt készítette



Egyéni kiállítások:

• 2000 - "Angyali struktúrák" (olaj-vászon), Benczúr Galéria, Budapest
• 2001 - "De Architectura" (monotípia, akvarell), Fióka Art Galéria, Budapest
• 2002 - "Tervrajzok a múltról" (monotípia), Benczúr Galéria, Budapest
• 2002 - "Térszimbólumok" (akvarell kiállítás), Trafik Galéria, Budapest
• 2003 - "Hálózatok és struktúrák"- A.P.A! Galéria-Budapest
• 2005 - "Hét év hétféle kép" - Miskolci Galéria, Miskolc
• 2006 - "Vihar" - Új színház és Benczúr Galéria, egy időben, Budapest
• 2007 - "Vándorkiállítás" - Művészetek Völgye, Taljándörögd
• 2007 - "Vándorkiállítás" - Ól Galéria, Dörgicse
• 2008 - "Görögjeim" - Bardoni Enterieur, Budapest
• 2008 - "Új táj - a függőleges, a vízszintes és a ferde vonal" - VAM Design, Budapest
• 2010 - "Új táj" - DBH Galéria, Budapest

Díjak:
1994, 1995, 1996, 1998 - Barcsay díj

1994-ben két hónapot tanultam a Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán cserehallgatóként.
1996-ban a diplomamunkám eredményeképpen 6 hetet tölthettem Rómában a Római Magyar Akadémián.
2002-ben tagja lettem a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének és 2003 elején a Grafikusművészek Szövetségének.
2003 májusától - 2004 decemberéig az A.P.A! Ateliers Pro Arts Galéria műteremmel
támogatta tevékenységemet.